A fejléc nélküliség, a vállról indítható kemény gondolatok, a mellényzsebbe csúsztatott cirádás frázisok… mindezektől a világ kissé olyanná vált, mint egy feszített tükrű csillogó savmedence. Fejest ugrasz bele, csavarod és forgatod magad, majd a tízpertizenegyes kivitelezésű szaltó után azon kapod magad, hogy a csobbanással lerohadt a bőröd. A mutatvány látványos, sokan megnéznek, van, aki a fejét csóválja, s vannak, akik elismerőleg vernek vállon - lám a társadalom kitüntetett tagja vagy. A pénz-pina-hatalom tengelyen gyorsan pörög az élet, míg magad is egy reakcióidővé redukálódsz a sokismeretlenesben. Barátaiddá válnak a pont, a tizedesvessző és a százalékjel, akik ki is sajátítják a funkciónak fenntartott egyéb férőhelyeket.
A másik lehetőség az a demarkációs vonal, amit magad és a külvilág közé húzol, de az igen sok embert is kívül tart. Ez hosszútávon ahhoz a felfedezéshez vezet, ami a rendszer fordított arányait vágja a képedbe: a legnagyobb tömegben vagy a legmagányosabb.
