Mikor az ajtó megnyílt, és halkan reccsent a parketta, azt hittem, megjöttél. Hátat fordítottam az ernyőnek, s nem láttalak sehol. Csak a szél surrant át otthonomon, s hagyott illúziókat maga után. Bár fájt nagyon, de be kellett látnom, te magad voltál a szél.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
