A kedvenc dán Barbie-m. Mert ugye az már nem vitatható, hogy egy nőnek is hasznára válik, ha nem csak gyönyörű, hanem még használható is valamire.
Karakter, kérem, karakter. Megnézvén bármelyik random kertévés, "Róka és az ő bőrei" kutató műsorokat (szándékosan hagyok ki egy szót), elmondható, hogy a széria végére valahogy pont ez fog hiányozni a versenyzőkből - a karakter. Mennyivel őszintébb és eredetibb egy-egy, a válogatón előadott számuk, mint az összes azt követő izzadtság? Az mondjuk lehet, hogy mindeközben média think tankek sokasága rágja kis ceruzája végén a kaucsnit, s ők maguk árazzák le az előadót a szigorú IQ80 sztenderdre, hisz a piac itt is átfed mindent kérlelhetetlen kereslet-kínálat szabályaival. Mert ahogy Smith ügynök mondja az Orákulumnak a Szci-Fi eposz kivéreztetett Krisztus szerű harmadik részében:
A sütiknek is szükségük van SZE-RE-TET-RE.
Amúgy meg annyira megtetszett az elnevezés, hogyha egyszer lenne egy bandám, mint anno a tenyérbemászó, de(-)mentor úrnak, G. Péternek, az biztos úgy nézne ki, hogy körbevenném magam csinos picsákkal, akik tudnak énekelni is, én meg csak középen lökném a hülyeséget és baromkodnék a színpadon... talpig vörösben.
Mi lennénk a Róka és az ő Bőrei.
