Az alkoholszint növekszik, s lebenyem utolsó száraz kitüremkedéseit is ellepi a folyékony mámor. Csak kortyolgatom a habos nedűt, s játszom veletek. Minden szavam egy talány, s ti is rébuszok vagytok nekem, kedves gyermekeim. Legyetek bár oly mohók, hogy faljátok minden megnyilvánulásom, vagy néha betoppanó, örömteli vendégek, kik szemlátomást ferde szemöldökkel méregetik az idegen ház még idegenebb szokásait, mégis oly jó, ha csettinthetek egyet hiányzó ritmusra váró füleiteknek.
Mert kegyes vagyok, voltaképp még nem felesküdt mizantróp, holott nehéz hinnem még negédes, áruló szavaitoknak. Megtévesztettek és meghurcoltok, ha nem kaptok tőlem kedveteknek tetsző csomagot Akár kuglikat pakoltok alám, s petróleummal locsoltok. Riasztgattok a tűzzel. Engem? Balgák! Rég tűzben égek helyettetek is, kik inkább a sodró árra szavaztatok. Mert éreztétek a facsaró, égő hús bűzét és a pörkölt szőrzet szagát, öklendezve menekültetek, választva inkább a víz általi halált.
Ám elárulok nektek egy titkot, ki élni választatott, döglenie is muszáj, még ha nem is szalonképes a tény, húsunk együtt rohad majd, e sötét féltekén.
Dies Irea
2009.04.15. 20:22 | Mr Past | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ahalakalatt.blog.hu/api/trackback/id/tr31067356
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
