"A megértés legfeljebb egyetlen állapotra vonatkozhat, de nem egy emberre." Ebben nagy igazság van. Egy egész ember megértéséhez egy élet is kevés, sokszor még magunkat sem értjük teljesen, más is csak esetleg a pillanatnyi állapotunkat tudják vázolni - velem már volt ilyen, de ezek csak töredékek. Ez a legnagyobb bajuk a művészeknek leginkább... hogy nem értik meg őket. De kérdem én, mi értelme úgy mégis mindennek, ha csak vagy egyedül és nem értenek meg? Sőt, ha még fel is hívod a figyelmet, hogy ne akarjanak megérteni? Miért jó az?
A címet egy az egyben nem jelenteném ki így, mint te. Viszont amit fentebb vázoltam, az ebben is benne foglaltatik.