Mielőtt megkérdeznéd, tudatom veled: van néhány történetem, amit el kell mondanom. Hogy miért? Talán azért, mert azt akarom, hogy tanulj belőle, vagy köpök rád, s csak arról van szó, hogy nekem így jó. Az is meglehet, hogy csak idegesített az egyhelyben villogó kurzor. Rád bízom. Dexi Liamond vagyok. Ez, persze lényegtelen, tekintve, hogy nevem egy pornó színésznő, bizonyos Lexi Diamond nevéből kreáltam, a kezdőbetűk megcserélésével. Te szólíts csak nyugodtan Dexinek. Az közvetlenebb, s így hozzájárulsz egy bizalmasabb légkör kialakításához közted és köztem, hogy a történeteimet könnyebben átadhassam. Rólam annyit kell, tudj először is, hogy aktív dohányos vagyok. Leginkább azért, mert nem akarok passzív dohányosként megdögleni. Legalábbis, azt nem akarom, hogy néhány képmutató jószág a mondvacsinált statisztikájukban úgy címezzenek meg a tepsin, mint a passzív dohányzás áldozata. Utálok áldozat lenni. Mindazonáltal élvezem is. A dohányzást.

Nagyon sokszor ültem már le egy kellemes kávézóban, vagy romkocsmában ezzel a szöveggel csajozni. Ledobtuk magunkat, s míg a rendelt kör ki nem ért, amolyan in medias res nyitottam, mint azon utálatos fajzatok, akik leülnek egy asztalhoz kártyázni és egyből betolják az „all in”-t. Mint utóbbiakkal, velem is megesett, különc játékomban, hogy vagy vesztesen távoztam, s aznap este nem volt dugás, vagy vittem mindent. Kedvenc rózsaszín mamuszt, vagy atlétatrikót esetleg ezüst gyűrűt. Egy valami ám közös volt. Senki nem kérdezte meg, hogy mi is lenne hát az a történet, amire a legelején hivatkoztam. A dolog súlya az volt, hogy akkoriban nem is lett volna mit mondanom. Miközben egyre-másra kiröhögtem a kisstílű blöffömre adott válaszokat, sosem mertem szembenézni vele, mi lesz, ha egy nap valaki tényleg rákérdez a lapjaimra.

Mára ez kicsit másként fest. Alig várom, hogy egyszer valaki rákérdezzen, hogy mi is az, amit még soha sem mondtam el. Túrjon bele gyűjtögetett kacatjaim lila fröccsöntött kosarába. Nyúljon az ágyam mögé hajigált fecnijeimért, amelyek elkúrt sorokat rejtenek. Rá bíznám. Bár mindig szeretnék a reflektorok kereszttüzében ragyogni, ilyen téren sokkal jobban örülnék, ha egyetlen ember közelítene a saját zseblámpájával, kifejezetten engem átvizsgálandó.