A Halak alatt...

-tttad!

-tttok!

-ttted!

-tttek!

 Általában így vitatkozott Dionüszosz szatírjaival egy-egy jól sikerült tivornya után, mikor már a beszéd is nehezükre esett, ám módfelett szerették volna egymásra terelni a szót igen kínos állapotukról. Mindig csak az utolsó szótagokat ismételgették, elejét vaskosan megnyomva, a végén megemelve a hangsúlyt, mely párbeszéd, egyébként így festett volna:

 -Lám, Dionüszosz, ezt is megittad!

-Frászt! Megittátok!

-A sültet is megetted!

-Nem, nem. Megettétek!

 A kor ősi embere a beszéd tudományát még nem értvén és nem tudván, ám a léhaság iránti mérhetetlen fogékonyságban elhitte: istenéknél ez a módi. Így lett oktalan majmolásának következménye a csuklás intézményrendszere.

Más. Sokszor mulatták idejüket ostoba faviccekkel. Azt igen kevesen tudják, hogy a szatírok közül az egyik pösze volt, akivel gyakran játszották el a többiek következőt:

 -Mit szeretsz?

-A kétszerszültet!

Kit imádsz?

-A kétszerszültet!

Dionüszosz ugyanis, egy kétszer született isten, ami igen ritka jelenség még az istenek között is, olyannyira, hogy ő az egyetlen. Habár mindegyik isten tisztában volt halhatatlanságával, valójában mindegyikőjükben ott motoszkált a kérdés: Mi van, ha egyszer csak vége? Noha, ezt gőgségük soha sem engedte kimondani valahogy minden tettükben ott lappangott egy „mi van, ha?”. Ez az, ami a mámor folyton kifliszájú istenét sohasem nyugtalanította. Illetve, még egyszer, nagyon régen, de már akkor lezárta magában a problémát: tekintve, hogy neki kétízben is megadatott a születés privilégiuma, így teljesen megnyugodott a felől, hogy, ha egy nap el is tűnnek mind az olimposziak, akár Olimposzostul, mindenestül, valószínűleg ő még akkor is vidáman önti magába a jobbnál jobb borokat.

Végezetül: hogy miért lett ő a legnépszerűbb, ugyanakkor leghasztalanabb az emberek számára? Az istenek mindig is hasznavehetetlenek voltak. Emberek iránti érthetetlenségük és érdektelenségük miatt, sohasem szolgáltak jó útmutatással problémáik megoldására. Dionüszosz, ezzel szemben késséggel mutatta meg a megfutamodás lehetőségét. A bódulatot.