-Nem baj, gyúrjál artériára, öcsi! –visszhangzott benne, s még most is a bal felkarját dörzsölgette, jobb felső szemfoga felett szipkázva a levegőt, majd szembeköpte, akit a tükörben látott. Kicsit belilult, igazán nem vészes. Csak ne fájna. Egy: nagylevegő. Szökkent kettőt, rántott a nyakán hármat, majd négyre belevert a csempébe. Ordítás öntötte el torkát, agyát, pedig revans.

-Ki vagy te, mi? Na, mondjad, most mondjad! – sziszegte, miközben két markában sokrét hajtogatott törölközőjét csavargatta. Megfeszült minden ujjperce, fújtatott, erei homlokára ültek, s verejték futott alá orrahegyén.

Rá egy órára már a szerszámboltból sétált kifele. Az árcédulát szedegette lefele az eszközről. Ez, jó lesz, ez jó lesz. Éred?! Csak szóljon hozzám, nem is… nézzem rám és belevágom a nyomorult fejébe! Fogalma sem volt, milyen lehet egy embert megölni, de hisz különben is, boldog az, aki tudatlan e téren. Mégis elképzelte minden egyes mozzanatát, amint előveszi, megvillantja, látja a kegyelemért esdeklő szempárt, térdrerogyást. Rimánkodik a szemétláda. És látja, amint elterül és vére beteríti a padlót, élettelen darabként fekszik. Be is süppesztette a szerzeményt hátitáskájába gyorsan, majd felpattant az első villamosra. Egy percig nem engedte azt szorításából, és magabiztos fölénnyel méregetett minden felszállót. Oh, nem, nem vágom beléd, te… ez másra kell. A hatodik megállónál megfagyott:

-Hé, szevasz öcsi, na mi a pálya? – mondta az, s modortalan üdvözlési szokásához híven belepaskolt egyet a bal felkarjába. –mész gyúrni, nah? Én most nem megyek. Ezt nézed a könyökömnél? Áh, ez semmi, innen jövök a kórházból. Tudod az egyik rokonom… nah mindegy, műtik és igen sok vérre van szüksége. Amúgy is szoktam vért adni negyedévente. Olyan, mintha felfrissülne az ember. Szólalj már meg, mi van veled? Lesápadtál, faszikám!

Égetni kezdte a táska. Gyűlölködése önmagát perzselte most, hiszen egy ember vérét kívánta indokolatlan sérelmeiért, miközben az éppen életeket ment meg.

A következő megállónál köszönés nélkül lepattant a villamosról, fel az első hídra, s amikor éppen nem nézett oda senki, egy jókora csobbanással merült el gyűlölete.

Az esti hírek hosszasan szóltak egy vízbefulladt fiúról, annak érthetetlen körülményeiről, úgy, mint a nála lévő hátizsákban talált balta, majd megemlítést tettek egy Európában egyedülálló, a mai nap véghezvitt sikeres műtétről.