-Bocsánat, de ez itt az első osztály. Arrébb kellene menni, vagy ráfizetni.
-Kösz, de már ráfizettem. Inkább arrébb megyek.
Közben aranybafoglalt nyakú, kontyos, festett hajú múmia nézett rám kérdőn. Összekapartam holmimat és átvánszorgtam a szűk folyosón, míg a kalauz a háttérből figyelte, hogy eleget teszek-e a mindenkori rendnek. Átérve a következő vagonba, mely a menetirányt tekintve előrébb haladt, máris megállapíthattam a különbséget, mely itt, a másodosztályon fogadott.
Semmi.
Ellenben lényegesen többen vannak.
Egy jegy. Egy összeg. Egy osztály. Mind a mai napig különbséget akarnak, s elhiszik, hogy ezekből lehet is. Harcolni fogok, de nem az átkozott elsőosztályotokért!
Hazafelé satumód fogtak össze a magazinok. Mint Krisztus feszengtem, latrok híján, egy bal- és egy jobb-balerina között. A jobboldalam menthető volt, tekintve azt a néhány szólamot, ami felém hullott, bár nem ígértem volna neki, hogy bizony, még ma velem leszel a paradicsomban. A balszél meg mindjárt egy hírlapárus fél kínálatát pörgette gyöngyház körmein. Valahogy egyiket sem tudtam elképzelni egészségeset húzni egy pálinkáspohárból. Talán pont miattuk csökken az alkoholisták száma. A szellemiséget kigyomlálják az ilyen gondolatpótlók is a szürkeállományból, és tükörsimává vasalják mezsgyéit.
