Ma, jelentem alássan, valahogy kiráz a hideg attól, hogy két percre is komolyabban vegyem magam, s itt nyilatkoztassak ki bármit, hogy az a pár áporodott agyú, aki erre kamillál néha, ismét szemöldökráncolva kérdezze: -ez meg mi? Szeretném, ha az a torony, ott szemben, mely éjszakánként ütemesen villant mélyvöröset, megküldené egy galambbal, hogy itt a szőke királyné, gyere és bazd meg! A sárkényrepülősöket ám le kell lövöldözni körüle. Mondom ok, csak adjatok. Valamit. Mint Churchill, amikor azt írta az amerikaiaknak a muníciós támogatási kérelmében, hogy sör is jó lesz, az üres üvegekkel majd fejbekúrják a nácikat. Így vágnék én neki a hegynek, meg egy hegesztőpajzzsal. Mert az mindig jól jöhet, amikor a napba kell nézni, de esélyes vagyok még egy vigaszdíjas Dart Vader jelmezre is. Ápropó. Ha nem jönne be ez a királynő-projekt és ha már így neki lendültem, lehet megnézném, mi van azon túl. Világgá megyek, ja. Persze gondosan ügyelnék arra, hogy tarisznyámba nemzetiszínre válogatott színes gumik kerüljenek. Érzed a magyar faszt, bébi? nem hiába, van, amire büszkék lehetünk.
Egyébként nagy kockázat egy ilyen világgámenetel, így hát odateszem Szakócát is, a prehisztorikus korból itt maradt monokróm Nokiámat, amely zöld háttér világítással jelez és brekeg. Prájszlesz. Szóval érted, ha netán anyu hívna, vagy valami. Mondjuk csőtörés van otthon. Hogy hagynám otthon anyámat térgye kalácsájig benne a vízbe?
Keresek még egy öreg királyt is. De valami nagyon öreget, akit könnyű szerrel lepofozhatok a trónról. Nem alkuszom fele királyságokra, meg ilyen marhaságokra. Az összes balga is ott tette félre az ikszet, amikor rábólintott a kisstílű ajánlatra, aztán a világ túlsó végén fillipinó kurvákat találtak, meg méretes aranyrögökbe rúgtak csak úgy, indokolatlan. Vagy még félúton éhen döglöttek. Szóval tudni kell időben megállni.
Vége.