A Halak alatt...

A múlt éjszaka egy szentélyben telt. Újra tornyot másztam, s kikötöttem egy olyan világban, ami kizárta falain kívülre az összes kommersz adást, vállalva törvénytelenségét. Hangjai csak ritkán jutnak kívül a szivacsos falazaton, s olyankor is szomszédok bosszús csengőnyomkodása a reakció.

Vannak, akik saját mátrixot építenek, s egy-egy jól elhelyezett hang olyan kódot továbbít, amelyet csak az arra érdemesek fogadhatnak be. Ő a keretet nem készen kapta. Nem is érdekelte. Saját magának állította össze, s formálja olyanra, amilyenre szeretné, míg mindenki más azon aggodalmaskodik, hogy mi kerül ebbe a számukra üresen kínált keretbe. Ez az erény.

A hullámok nem táplálnak. Ellenben megmérgeznek, eljáratnak veled egy haláltáncot, belerántanak a mélybe, hogy újonnan támadhass fel, s azt érezd bármikor kész vagy újrajárni a lépéseket. Ez az út.