A Halak alatt...

Talán még drága Asimov barátom is szemöldökfelvonva fogadta volna, mikor a GPS megszóllalt:
-Bocs, de nem vagyok idevalósi!

Aztán halkan szakadtak szét a lépcsőfokok. A gang önmagába forgó, s a végtelenbe nyúló meanderje oszlani látszott, éjsötét foltokban esett széjjel korlátostul. A lehulló darabok a könnyeimtől zebracsíkos fejem mellett csapódtak be kínjaim óceánjába. Vagy csak a késő őszi fellegek közül hasadó napsugarak festettek gyalogátkelőt?

Tátogtam és levegő után kapdostam, majd betömték a számat pár filléres szórólappal. A folyosón végig, mint himnusz üvöltött a hangszórókból a poshadt szlogen, hogy tíz fogorvosból, kilenc fogorvos...az egy fogorvos! Aztán láttam félfejeket, az egyik korpás volt, a másik nem. Majd tanultam néhány féligazságot is. Az egyik például ez volt:

MA ITT FRISS HAL KAPHATÓ!

Úgy hangzott, mint egy univerzális tétel, ahogy a szememet végigfuttattam rajta, s magamban felolvastam a vevőcsalogatónak szánt szöveget. Persze, hogy büdös! Mint a hal. Kit érdekel a mán kívül más is? Időhatározónk így lett okafogyott, aztán kijavítottam magamban.

ITT FRISS HAL KAPHATÓ!

Aztán meg minek a helyet túl ragozni. Ha egyszer ide van kiírva...

FRISS HAL KAPHATÓ!

Vetté' má' nem friss halat? Ha nem friss nem is kell. Ez nem óhaj, alapkövetelmény, kvázi különösebb kompetenciát nem jelent.

HAL KAPHATÓ!

Végül is... Ahol sok az akvárium, s még úszkálnak is benne ilyen-olyan jószágok:

KAPHATÓ!


Ez meg így magában a kikerekedett szörnyű baromság, pláne ha azt nézzük honnan indultunk. Következésképpen levonhatjuk az örök tanulságot, minek a nihilistának reklám? Szóval BEKAPHATÓ!

Egyébként csak egy kávéért indultam. Majd az utcán találtam magam. Néha gyűlölök az utcán egyedül járkálni, ugyanis nem bírom ki 15 percnél tovább, hogy ne pofázzak. Ahogy másik barátom, Warhol mondotta volt, 15 perc hírnév mindenkinek jár. Ez arra késztetett, hogy felismerjem, hogy nagy gondolatok a csenddel jönnek, hírnév nélkül. Amúgy ezeknek van egy olyan tulajdonságuk, hogy rém könnyűek. Elég egy kicsi szellő és elszálltak. Vagy szelelsz egyet.

Az úton az egyik tanárom szavai szurkáltak, mondván, hogy ami kicsit az, az nem az, ami szerű, meg nincs helye a szérűn, szóval ezzel, a szellemi lendülettel beleléptem egy pudliszarba, s éreztem, hogy ugyanolyan büdös, mint a nagyobb ebek exkrementumai.

Aztán.

Azt hiszem elfogyott a cigim. Képtelen voltam javítani szám pH értékén a tíví kommersölben egész pontosan megénekelt harminchetesegészötöstized százalékkal, de inkább rágtam, mint köptem. Még aznap megmértem innovációmenedzsmenten, hogy a fülemnek van olyan keresztmetszeti pontja, mely pontosan 3,85 milliméter.

Volt más is, de azt majd a reklám után!