Mióta az ezoteringyóktól tudom, hogy a takarítással voltaképpen én magam is megtisztulok, azóta az ebből fakadó ellenszenvre fogom a lustaságomat. No de, tavasz ide, meg oda, ha másért nem is, de a mindent felemésztő retek miatt muszáj vagyok eszközt ragadni. Meg mert nem tudok bejárónőt tartani. Pedig úgy lenne abszolút lehetetlen a Szentháromság vonalam, ha az általam vázolt "szűz latexben" az önmagában való erős lehetetlenségét még megfejelné azzal, hogy mondjuk egy jó szopás után elmosogat nálam. És látá az Úr, hogy ez jó!

Szóval lett új tűzhelyem. Meg fürdőkádam is. Persze, ahogy öcsém fogalmaz - a kéjbarlangomat mindig pedáns rendben tartom. Igen ez a szobám lenne, mint elsődleges munka- és életterem.

Jut eszembe: egy régi álmomban egykori egyetemem alagsori labirintusában bolyongtam, ahol mindent beborított a félhomály. Ahogy zihálva futkorásztam ott, egyszer csak elém termett egy, a sok magas, olajzöldre festett szárnyas ajtó közül. Zománc tábla állt rajta Haettenschweiler-esen összeszorított szigorú, talpatlan betűtípus félével, pont így:

ÉLETTEREM

Ez,persze nem a Meine Lebensraum -ahogy azt mondhatnám a Nietzschét kisajátító nácik mintájára, még mielőtt itt bárkinek torkán akadna a szabbati maceszgombóc! Bár már oly mindegy, hiszen az is egyértelmű hogy ma nem álltam le kétezret lépve. Pedig ha pedigrés góbi gyerek lennék, lehet nem itt tartanék, s mentegethetném magam én is olyan, mára már kötelezővé vált zsidó jópofaságokkal, mint a blankolt faszt illető "áhh, gyerekkoromban fitymaszűkületem volt" lőzung. Nem, nem Endlösung, ne köss belém!

Szóval, ha a megtisztulás odabenn el is marad, s csak a kezem kopik el a mindenféle mocskos nagy X-szel jelzett irritatív szerektől és súrolódróttól, azért némi tiszta párlat mégiscsak lecsepeg. Badarság lenne azt hinnünk hogy függetleníteni tudjuk magunkat mindenféle korszellemektől, amelyek gyilkos módon meghatározzák szellemi berendezkedésünket, s erre intézményrendszerek épülnek, egyház, oktatás, média, kormányok és egyebek képében. De ha ezt el nem is érhetjük, mégis csak próbálkoznunk kell, úgy, ahogy én sem leszek roppant pedáns ember soha az életben, de időnként fegyelmezhetem magam.

(Kiegészítés: olyan címke listát adtam ehhez a bejegyzéshez, hogy idetalál majd az összes neonáci, s majd csalódnak egy nagyot, hogy én tavaszi nagytakarításomról, meg az idióta álmomról írok. Kiábrándító leszek, tudom. Nekik is. Ezzel kapcsolatban pedig két igazság jut eszembe, az egyiket Jézus Krisztus mondta, a másikat pedig nagyanyám- Isten nyugtassa ez utóbbit lévén, hogy a másik feltámadott! Szóval ő mondta, mármint nagyanyám, hogy "fiam, szolgálj mindig egy kicsit az ördögnek is, mert sohasem tudhatod, hogy ki visz el!" Lévén, hogy én egyik szurkolótáborhoz sem tartozom, azt hiszem, rám a megfeszítettnek szavai lesznek igazak: "így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból." )