Ott ült a kirakatban. Püspöklila volt, mint a fala. Jól látszódott az utcáról ő is, s a másik is –világoskékben- hiába háttal ültek. Ez így is van jól, hiszen ezt szereti, középen, megvilágítva. Nem úgy, mint mikor velem ült és süppedt el a félhomályban,…