Ülök a Halak alatt, míg ki nem basznak...

Csak a kezdet.

Szólíts csak Dexinek! X.

2011.05.20. 19:14 | Mr Past | Szólj hozzá!

 -És akkor Én?- kérdezte az ördög, amikor megtudta, hogy Isten nem is létezik.

 Hasonlóképpen vált motiválttá Dexi is a napokban. Szűnni nem akaró ürességben evickélt, mint a potyastrandoló záróra után, aki nem vett tudomást arról, hogy az úszómester kihúzta alóla a dugót. Érzékei mintha összeesküdtek volna, és nem hagynák nyugton, süvítenek és jajonganak sápatag lelkében, s mindebben a hangzavarban nem ér el hozzá a külvilág szele. A változásé, ami most egészen másfele fúj.

 Egy nap arra gondolt, hogy kifosztottságát jegyzetekbe veszi, s túláradó történetekbe kezdett. Nagyrészt fogalma sem volt miről is ír, kezét akár egy elemis tanítónő vezette gyakorta támadt ingere. Hamarosan nem látott át jegyzetein, rendezni kívánta őket, mappát foganatosított számukra, ami egyre inkább duzzadt, s kövérebb lett nap, mint nap. Dexi nem érzett semmiféle tulajdonjogot a mappára, mint gyámjuk állt a papír fecnik előtt, míg egy borgőzös este azt találta a mappára írni egy alkoholbázisú rostirónnal:

 LAJOS

 E név sosem jelent meg sorai között, bár mindig tisztában volt vele, hogy megingásai, mikor is éppen hitelességét sommázta saját nevének kénytelen ismételgetésével, csak ostoba tükörfordítása volt annak, hogy ismét a mappatulaj uralta betűit. Szúr és kapar – fakadt ki egy ízben Dexi, amikor valóban Dexi volt. A teremtéstörténet óta tudva lévő, hogy név nem kerekedhet névadója felé, ám egy idő után azt érezte, hogy ő maga törvénytelen gyermeke csupán egy kurvának, s a fent említett nevű férfiú pillanatnyi ösztöneinek. Mint egy jóhírű és feddhetetlen apja állt előtte, aki nem vállalja sem becstelen anyját, sem őt, magát, a félkézről sikeredett törékenységet és torzságot.

 Mikor a tükörnek szintén tükröt tartanak, akkor a végtelen iterációban elmerül a lélek és irreális távlatokba kerül. Elvesznek a határok. Dexi, úgy érezte, ha ideszögeznék, sem tudna maradni, a felismeréstől lázat kapott, hörgött és a falat verte. Habár sosem merészkedett kívül világa keretein, hirtelen összekapta pár fontosabb holmiját, s elrohant. Nem tudni hova. Csak el. Messzire.

 Amit maga mögött hagyott, az egyetlen mappa volt, rajta a névvel. Üresen.

A bejegyzés trackback címe:

https://ahalakalatt.blog.hu/api/trackback/id/tr12919863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása