-Azon gondolkoztam kifelé jövet a mosdóból, hogy legyél kedves, és nyugodtan üssél agyon, ha egy nap, mint meglett fotelrokker eljutok a megnyugvás olyan szintjére, hogy képes leszek a budimba egzotikus mangó illatú légfrissítőt tenni. Kibírhatatlan.
Aztán levágta magát, majd erős izgalmi állapotban rágyújtott, és folytatta:
-Mert ez, a komfortizmus ikonja, bazd meg! A komfortizmus meg a nihilizmus előszobája. Van-e még miért élni, amikor már az ember ilyenekre fordít bárminemű kapacitást, hogy milyen szagú legyen a slozi? Maracuya, evidens!
-Hoztál ide is belőle, apám.
-Ez az! Kimegyek, hogy otthagyjak valamit, ami már nem kell, erre visszajövök valamivel, ami még annyira sem kell. Ha ezt tudom, akkor inkább még tartottam volna. Mehetek végig a városon ezzel az egzotikus papaya illattal!
Dexi, mint Mózes vonult át azon a napsütötte délutánon a Váci utca nőtengerén.
