A munkájában megfáradt Aphrodité meredten bámult a késő délután leköszönő napfényében csillogó aranyalmára, miközben felnyalt pár bélyeget szűz borítékára, s eddig nem látott iramban kezdett ömleni tolla. Valahogy minden hajlongani kezdett. A sminkasztalon szerte-széthagyott korrektorok fedelüket pattintották, csodálva tárogattak, a parfümös tégelyek hasukon forgolódtak, örömükben színarany szikrákat hányva, melytől belobbant pár szemránckrém. Aphrodité, közben elvetemült iramban rótta sorait, de a megszólításnak egyelőre kihagyta a helyet, mert gőze nem volt, kinek írhatná, mindakkor ez igen sokadlagosnak is látszott. Pillanatra megállt, felcsapott egy magazint. Egy háendemes platformos cipő láttán csordult meg a nyála, már sokadjára, de múltkor lehurrogta érte az a vén, buzi, Apolló-aki jobb híján stylistnak állt-, hogy ez nem illik neki. Végigpörgette a lapokat, s elégedetlenül konstatálta, hogy egy szó sem esik róla. Rövid életű bánatában az ütemesen berregő frizsiderbe nyúlt és dühödten cibálta le a zárjegyet az üveg bor nyakáról. Előkapta szipkáját és belegyömöszölt egy megtört cigarettát. Nekivetette magát kedvenc szófájának, majd míg jobb kézből váltva szívta az olcsó bort és a gyenge füstöt, addig baljával a távirányítót nyomkodta, sorjázva a csatornákat. Hüvelykujja megmeredt. Egy Miss Universum fejére helyeztek éppen koronát, aki a szokásos manírok teljes hadát felvonultatva konstatálta, hogy valamilyen megfoghatatlan okból, de egy kerek évre ő lett a legkülönb a csontbrigádból.
-Pff- sziszegett Aphrodité- kiscsillag, ne visongass, holnap már a kutya sem tudja a neved!- majd ezzel ki is kapcsolta készülékét. Hova lettek azok a nők, akikért ma háborút vívnának? Hova lettek azok a férfiak, akik ma ezt egy nőért meg is tennék? E percben a borospalack függőlegesbe állt a levegőbe, a rubin folyam nyelések nélkül ömlött az istennő torkába. A kiürült üveget bevágta a sarokba és blúzujjával törölt egyet szája szélén.
Egy istennő is lehet esendő, gondolta, majd pepötyögte magát a google-ba, hátha van róla valami új hír. Az eredmény nem dobta fel, sőt. Egy-két régi történetet, felmondott leckeként, amolyan kisiskolás stílusban, azon kívül valami apartmanházat, kozmetikát és egyéb ócskaságokat tudott felmutatni nevével fémjelezve a kor krónikása. Kattintott kettőt és egy plasztikai sebészeti magánrendelés honlapjára került. Érthetetlenül bámulta a baloldalt sorakozó kínálatot, mint „ajakszobrászat”, „arcfiatalítás”, „szemhélyplasztika”. Vajon hová tűnt a csoda? Jobban szemügyre vette az oldalt és talált egy telefonszámot, gondolta rákérdez.
-Hállo?
-Tessék, itt Dr. Meyer-Smith Pál, plasztikai magánrendelés. Miben segíthetek?
-Itt Aphrodité.
-Értem. –megint egy anonim burzsuj liba- gondolta Dr. Meyer-Smith Pál, akinek amúgy teljesen lényegtelen a neve.
-Érdeklődnék, hogy mennyibe is kerül egy-egy beavatkozás, amit az ön honlapján láttam…
Ekkor az érdektelen nevű doktor hirtelen és rámenős ömlegésbe kezdett szépészeti kezeléseiket illetően, amiből Aphrodité mindjárt megértette, hogy rohadtul sokba, majd szó nélkül rácsapta a telefont. Elővett fiókjából egy vékonyka borítékot, melybe volt ura, Héphaisztosz, rendezte az eltartást, még hó elején. Egyre kevesebbet küldött, de Aphrodité nem tudott rá haragudni, hiszen tudta, hogy neki sem megy jól. Ma már alig veretnek pénzt, illetve amit készítenek is az állami pénzverdék kizárólagos joga alatt áll. Ráadásul hiába az ő elaggott Héphaisztoszának egykor volt remekei, a mai pénzverdék tizedmilliméter finomságú reliefjeivel nem tud versenyre kelni. A borítékban alig volt valami.
Kesernyés tapasztalataival visszaült barokkos szekreterjéhez, s befejezte sorait. Végezve behajtotta a borítékot, nyelvhegyével végigsiklott az enyvcsíkon és lezárta azt. Felállt és hatalmas polcsora felé lépett, ahova becsúsztatta újdonsült borítékát, a több ezer hasonló közé.
