A Halak alatt...

 Ezt a cigit is kifacsartam. Közben fényt kapott egy régi filmszalagom a szebb időkre elcsomagolt piros lámpa mellett. 
-Már megint ki a fasz az?- Kiáltottam, s mielőtt szemembe nyomhattam volna az égő parazsat, egy nem várt reklám ütötte fel a bal fülem botját. Az támasztotta eddig az ajtót.
-Ki vagy te? -szólt, avagy csak szólni akart, amire ma már nem emlékszem. A bodor füstben kibontakozó még bodorabb szőke közelített, majd gyöngyöző fejemet vékonyka pólóját átszúró bimbói közé vette. Kint meg egy villamos csörgött-zörgött, nyikorogva indult, s az utcáról áramlott a friss tapétaragasztó szaga, amit hétköznapi munkás tapogatott a reklámfelületre, tisztes csulázások közepette. Szerintem kék kantáros nadrágban lehetett. Ezt nem azért gondoltam, mert a megérzés, vagy az aura, vagy manapság divatos baromságokat felitta a szürke szivacsom, mit egykor még agynak neveztem, hanem mert mind abban járt.
-Nagyon meleg van itt. - szólalt meg ismét, miután érezte, hogy nem tartózkodom éppen az ő síkján, s halkan zihálni kezdett. A keze pillanatok alatt körbe simogatott lapockámtól az ágyékomig, s arra eszméltem, hogy egy adag langyos nyál indult meg a farkam irányába. A forgószékkel szemközt pozicionált és térdepelésbe kezdett. A kemény parkettát vizsgáltam, s sajnáltam a formás kis térdeit. Olyan szépek voltak. Néha zavart, hogy a feje belóg a látóterembe.
Aztán leesett, hogy éppen szopnak. Mármint engem.
Újabb cigire gyújtottam, és néha azt is odatartottam neki. Különös perspektívák nyílhatnak azon cigi számára, amelyiknek egy fasszal kell osztoznia a nő vérvörös ajkain. Kivesz, szagolgat, megnyal, gyújt, szív, markolászik, majd elgyűr, eldob. Ciginek jobb lenne lenni.
A következő villamosrobaj elnyomta a tiszta nyögést, ami előtört torkomból.
Szerettem azt a nőt.