Izzad a kis pinád, mi? Ez kell neked, a kéj, pár lázas érintés, egy nedves ajak mocska, a lüktető farkam feszes mélységedben, mikor összeránt az ösztön? Vágyod hogy karmolásszam a kis segged, a melled harapdáljam, rángassalak a gubancos hajadnál fogva. A szádat tartod, ha az utolsókat húzom, bogarad felszökik szemhéjad alá, keskeny ajkad hullámzik: az önkéntelen szopóreflex téged éltet, s te benyeled. Szürcsölsz rajta párat, én meg az orrod alá verek még a lankadó fasszal, míg te kacéran vigyorogsz.

Lehetek közönséges?
Szeretlek