Csak a kezdet.
Ez a lány, nem: A remény Vele halna Ha hagyná Hogy belefulladjak Lágy, esti Magányomba, a város sárga Fényébe, Lakói Vérébe. Mértékből Csak kevés Az ismerős. Ha nem is hős, Nem is áldott, Csak én: Sző/(ű)rtelen, Állok, Majd meztelen…
Ha szédít a híd, Bár a világ kietlen A túloldalt, hát tudd: a révészed én leszek!